Hosszú időbe tellett, míg megértettem,
honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet
azonban mintha meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból
tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem
rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna),
azt kérdezte:
- Hát ez meg mi a szösz?
- Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én
repülőgépem.
Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.
- Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égből pottyanttál
le?
- Igen - feleltem szerényen.
- Hát ez furcsa...
És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan
bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.
- Szóval te is az égből jöttél? - tette hozzá.
- Melyik bolygóról való vagy?
Mintha hirtelen fény világította volna meg
rejtélyes jelenlétét.
- Eszerint egy másik bolygóról való vagy?
- szegeztem neki a kérdést.
Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan,
és a repülőmet nézte.
- Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről...
És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette
zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.
Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott
vallomás a "másik bolygóról". Próbáltam hát többet is megtudni.
- Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az "odahaza"?
Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?
Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:
- Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy
éjszakára háznak is megfelel neki.
- Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is
adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.
Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis
herceget.
- Megkötni? Milyen ostoba ötlet!
- De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...
Kis barátom erre megint fölkacagott.
- Elkószál? Hová?
- Mit tudom én. Az orra után...
A kis herceg elkomolyodott.
- Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan
kicsi minden... - És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában,
ahogy hozzátette: - Nem valami sokáig mehet az orra után az ember...
Vote for polarhome |